Megjött, apa lettem….

Megjött… megérkezett. A lényem, a lelkem egy darabja kezdett új életet és még levegőt venni és éppen csak megtanult, de már jelez.. kér… számít rám.

Mennyi várakozás, mennyi félelem és izgalom járta át a testem és lelkem minden apró kis darabját, amíg életem párja még a testében hordozta Ő-t, és most is: tudom majd segíteni a kicsi lábaira állását, a csalódott lelkét, az összetört szívét? És egyáltalán, hogyan fogom majd meg az évek során kérgesre, vaskeménységűre edződött óriási markommal, hisz oly törékeny még!

Messze tévedtem a valóságtól. Hová is gondolok, hiszen már itt van és óráknak tűnő percek óta tartom Őt a karjaimban.
Mély sóhajokkal lélegzem be illatát, miközben érzem nyakamon a levegővételeinek szaporaságát és csöpp testének melegét is, amely átmelegíti lassan a nyakam, vállam… majd az egész testem és lelkem. Ez a melegség, mint valami ősi csodaír, vajpuha párnává varázsolja az addig kérges tenyerem és elhalványítja minden rossz emlékem is. Szebb és boldogabb lett a világ most, hogy Ő is itt van.

Istenem…. tényleg itt van, tényleg megérkezett az eddig csak alig kivehető fotókon látott, kicsi én. Megremegek, megroggyannak a lábaim egy pillanatra, de ugyanabban a másodpercben elmém kitisztul és egy teljesen új, eddig ismeretlen és mindenemet ősi erővel átható érzés kiegyenesíti a hátam, kidülleszti a mellkasom és egy nagyon mély lélegzetvétel után, miközben kicsi én-emet már szorosan átkarolva óvóm a világ minden gonoszságától, könnyeimmel küzdve finoman elmosolyodom: Apa lettem.

Forrás facebook

Get real time updates directly on you device, subscribe now.

A weboldalon a minőségi felhasználói élmény érdekében sütiket használunk. Ismerje meg tájékoztatónkat arról, hogy milyen sütiket használunk, vagy a beállítások résznél ki lehet kapcsolni a használatukat. Elfogad Elolvasom