Válassza az Oldal lehetőséget

  • Debrecen időjárása
    Részben napos
    19°C
     

Diszlexia – Minden, amit tudni érdemes

Diszlexia – Minden, amit tudni érdemes

 

A diszlexia:
– nem betegség,
– nem fegyelmi kérdés
– nem magatartás probléma


Eltérő gondolkodásmód. Az információfeldolgozás más formája. A diszlexiás gyerekek nem fogyatékosak, nem is eszükkel, szorgalmukkal van a baj, csupán azokon a területeken, ahol a rendezettség fontos szerepet játszik, sok akadályba ütköznek.

 

Dyslexia a nyelvvel, a beszéddel és az olvasástanulással kapcsolatos részképességzavar, szószerinti fordításban gyengébb olvasást jelent. 1887-ben használták először ezt a kifejezést az izolált olvasási nehézség leírására. Meixner Ildikó a diszlexiát elsősorban abban a különbségben tartja megragadhatónak, amely fennáll
1.a gyermek adottságai alapján elvárható olvasási szint;
2.a gyermek tanítása alapján elvárható olvasási szint;
3.az olvasás gyakorlására fordított idő alapján elvárható olvasási szint és a gyermek tényleges olvasási szintje között.

A dyslexia kialakulásának oka a mai napig nem tisztázott, bár tudjuk, hogy közel 20 agyi terület együttes működése és összhangja szükséges a folyamatos, értő olvasáshoz. Mind genetikai, mind környezeti tényezők szerepet játszanak a kialakulásban. Fiúk körében lényegesen nagyobb gyakorisággal fordul elő és szintén gyakoribb olyan családokban, ahol a felmenők között van dyslexiás. “A diszlexia multifaktorális jelenség: egyszerre több tényező játszik közre a létrejöttében” (Meixner, 1995. 2. old.), és multikauzális is, mert többféle ok miatt alakulhat ki (Meixner, 1995).
Kisgyermekkorban a beszéd- és mozgásfejlődés eltérése – akár késése, akár felgyorsulása – a tanulással kapcsolatos zavarokhoz vezethet. Jelzés lehet pl. még a beszédértés zavarai, fonetikai észlelés, azaz a beszédhangok megkülönböztetésének zavara. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a gyermek biztosan tanulási zavarral fog küzdeni.
A dyslexiának meg kell különböztetnünk két főbb csoportját:
Az organikus eredetű, más néven fejlődési (developmental) dyslexia, melynek hátterében a szerkezeti másságból eredő működési másságról beszélünk. Ennek oka lehet örökletesség, vagy a születés során elszenvedett minimális károsodás.
A szerzett (acquired) dyslexia (baleset következtében, vagy lelki, környezeti okok hatására fellépő dyslexia). Baleset esetén fontos megállapítanunk, hogy a balesetet megelőzően ezek az okok nem léteztek-e. Lelki, környezeti okok hatására fellépő dyslexia esetében azonban a tüneteket okait nem a szerkezet (agy, idegrendszer) másságában kell keresnünk, hanem olyan tényezőkben, mint az érési késés, szociálisan hátrányos helyzet, vagy az olvasástanítás során elkövetett módszertani hiba.
A diszlexiát okozhatják a fonológiai, vizuális és auditív feldolgozásban mutatkozó zavarok, vagy azok kombinációja. Szótalálási nehézségek és feldolgozásbeli lassúság is hozzájárulhatnak. Valószínű, hogy minden egyénnél több ok áll fenn.
A diszlexiások egy részénél megállapították, hogy a szemben a látási észlelést segítő lökésszerű letapogató mozgások egyik napról a másikra, idegállapottól függően megváltoznak, a két szemben akár különbözőek is lehetnek. A fáradtság, a stressz, a betegség következtében az állandó kompenzálások megváltoztatják az idegi szabályozást. A szavakra koncentrált tekintet esetén a szemnek az olvasási távolsághoz kell alkalmazkodnia. Hogy éles kép alakuljon ki, egyidejűleg mindkét szem optikai tengelyének erre a pontra kell fordulnia. Az alkalmazkodás és az agy tevékenysége átlagosan 60%;40%-os arányt tesz ki. Diszlexiásoknál ez az arány 20%;80% is lehet. Vagyis a szem alkalmazkodása alacsony, a többit az agyműködés adja, amely a már megszerzett ismeretekre támaszkodik. Mivel a két szem együttes alkalmazkodása a diszlexiásoknál ilyen csekély mértékű, a betűk felismeréséhez több időre van szükségük. Ezért tudnak nagyobb és vastagabb betűket könnyebben elolvasni. Ezért segíthet a diszlexiásoknak való szemüveg.

Fokozott figyelmet érdemel gyermekünk:
ha a születésénél valamilyen probléma adódott (rohamos-, vagy nagyon elhúzódó szülés, rövid ideig tartó oxigénhiányos állapot, koraszülés, túlhordás),
ha a családban előfordult már dyslexia (genetikusok szerint a baj forrása a 6. kromoszóma rövidebb ágán lehet – Porkolábné, 2001),
ha előfordult csecsemőkori trauma (betegség, baleset),
vagy az idegrendszer fejletlensége (elsősorban a koraszülötteket érinti).
A diszlexia tünetei megnyilvánulhatnak az olvasás-írásban, a beszéd területén (rosszul artikulál, kevés a szókincse), a magatartásban. Érdemes külön is megemlíteni az olvasás-írás folyamán ejtett hibákat, mert ezek a leggyakoribbak. Ilyenek a betűtévesztések, amelyek a hasonlóság alapján lépnek fel, ez lehet vizuális hasonlóság: f-t, n-h, fonetikai: g-k – hasonló artikulációs mozgásra van szükség, vagy mindkettő: b-d, m-n. A magánhangzók tévesztésekor akár rövidlátásra is gyanakodhatunk, mivel a gyermek a betűket elmosódott körnek látja (é-ó; á-ó).
Vizuális tévesztés és a jobb-bal oldali irányok helytelen használata lehet oka a betű- és szótagkihagyásnak, a betűk megfordításának (el-le). Az is előfordul, hogy az előbb felismert betűt ejti ki először. Az olvasott szöveget nehezen, és hibásan idézik vissza, lényegét nem tudják visszaadni. A dyslexia veszélyeztetett gyermekek különböző fejlődési területeken lassúbb, vagy zavart fejlődési jellemzőket mutatnak. Szókincsük szegényes, mondatszerkesztésük agrammatikus, motiváltságuk gyenge. Mozgásuk inkoordinált, ábrázoló képességük elmarad az életkoruknak megfelelően elvárható színtől.

Ezenfelül a diszlexia összefüggésben lehet számos más problémával, melyek közt előfordul az alábbiak közül néhány, esetleg mind:
számokkal kapcsolatos hibák (számok tükörképének írása, rossz sorrend, stb.)
szervezési nehézségek (a tanulási időt is beleértve)
személyes tárgyak elhagyása (pl. ceruzák, radírok)
másolási hibák (utasítások, házifeladat, stb.)
tájékozódási nehézségek (pl. kiismerni magát egy új iskolában)
a jobb és a bal, illetve dátumok összekeverése
találkozók lekésése
probléma gondolatok és fogalmak leírásával, főleg írásban
szótalálási nehézségek
hosszú szavak rosszul ejtése.

A diszlexiásoknak problémát okozhat ugyan az olvasás, írás és helyesírás elsajátítása, meg lehet tanítani, hogy keressen stratégiákat és alternatív tanulási módszereket ezek leküzdésére, de például a rossz helyesírás megmaradhat felnőttkorban is.

A diszlexia azonosítása gyakran kizárásos módszerrel történik
ha a gyerek rendesen járt iskolába, akkor az olvasásban mutatott elmaradását nem a hiányzó oktatási tapasztalat okozza,
ha legalább átlagos értelmi képességű, akkor a zavar oka nem az alacsony intelligencia,
ha rendezett családi körülmények között él, nem az otthoni feszültségek okozzák a bajt,
Tehát nem a diszlexiát azonosítják, hanem azt, ami nem diszlexia.

A tanulási nehézségek előfordulása, gyakorisága tekintetében ma sem rendelkezünk pontos adatokkal. Egyes „források” 2-7, míg mások 10-15%-ra teszik ezt a számot az iskolás gyermekek vonatkozásában, az azonban tény, hogy független az országtól és szociális háttértől a dyslexiások száma. A koraszülöttek körében sokkal magasabb ez az arány (akár 25% is lehet). Magyarországon 20-40 százalék közzé teszik a dyslexiások számát. Ennek egy része ugyan “csak” áldiszlexiás, de megfelelő fejlesztés nélkül ők is dyslexiás tüneteket fognak produkálni. Az “áldiszlexia” tünetei kisiskolás korban nehezen különíthetők el a valódi diszlexiáétól, bár – ha időben felismerik -, egyszerűbben orvosolható. Mindkét esetben makacs betűtévesztések, szótagkihagyások, -keverések és a tartalom meg nem értése jellemzi az olvasást. Az ilyen problémákkal küzdő gyerekeknek megfelelő fejlesztés nélkül jó esélyük van arra, hogy felnőve funkcionális analfabétává váljanak, és a legelemibb helyzetekben se tudjanak eligazodni. Csabay Katalin szerint az “áldiszlexia” kialakulásához nagymértékben hozzájárul, ha a családban nem beszélgetnek eleget, illetve ha a gyermek aktív szókincshasználata helyett passzív tévénézéssel tölti idejét. Az utóbbi évtizedekben sokkal több a tanulási zavarral küzdő gyermek. Az okok között szerepel, hogy megnőtt koraszülések száma, felgyorsult az oktatás tempója és a rossz olvasás-tanítási módszerek, valamint az, hogy a mai gyermekek borzasztóan ingerszegény környezetbe nőnek fel (TV, számítógép, kevés beszélgetés a szülőkkel, stb.) Fontos azonban azt is megjegyezni, hogy nem minden olvasási nehézséget tekintünk diszlexiának. A diszlexia és a gyenge olvasás viszonyfogalom, fontos, hogy teljes körű vizsgálattal, differenciáldiagnózissal elkülönítsük őket egymástól. A tevékenység elsődlegesen logopédusi kompetencia. Lényeges azonban hangsúlyozni a terápia során a team-munka fontosságát, ahol fontos szerepet kap a szülő, az óvónő, az iskolai pedagógus, pszichológus, az orvos (audiológus, szemész, neurológus) és bizonyos esetekben a szomatopedagógus, illetve a konduktor is.

A tanulási zavar az iskolában általában kudarchoz vezet, a kudarc pedig a tanulóban gyakran szorongást, depressziót, agressziót, magatartási, viselkedési zavart vált ki, sőt akár pszichoszomatikus betegségeket is okozhat, gyakran küzdenek beilleszkedési nehézségekkel. Előfordul teljesítményszorongás, valamint önértékelési, önbizalom probléma is, mert butának tarthatja magát. A tanulási zavarokkal küzdők azért vannak hátrányban az iskolában, mert az oktatás nem illeszkedik képességeikhez. Képesek megtanulni írni, olvasni, számolni, csak nem úgy, mint a többiek. Ezért kell inkább “másképp tanulóknak”, mint tanulási zavarokkal küzdőknek nevezni őket.
Az olvasáson kívül az egész tanulást visszaveti a diszlexia, – gondoljuk csak egy szöveges matematikai feladatra. Éppen ezért nagyon fontos a diszlexia időben történő felismerése és a fejlesztés megkezdése!
A diszlexiások a hagyományos tanítási módszerekkel nehezen, vagy egyáltalán nem tudnak megtanulni olvasni, de a megfelelő módon ez a nehézség kezelhető, vagy megelőzhető (bizonyos esetekben színes szemüveggel).
Pedig ezek a gyerekek különleges képességeket hordozhatnak magukban. Egyrészt az agy kompenzál, vagyis más megoldást keres: pl. hamar megjegyzik a hallottakat, sőt gyorsabban, logikusabban be tudják építeni a már meglévő ismereteikbe, mint az átlag. Különösen a természettudományokban és a művészetek területén jeleskednek. Jó a vizuális térlátási készségük, a holisztikus gondolkodásuk, képességük arra, hogy a dolgokat a maguk egészében lássa valamint jó a laterális gondolkodásuk. A diszlexiások nem szavakban, hanem képekben gondolkodnak, gyorsan felismerik a jelenségek mögötti struktúrákat, hamar felismerik a problémákat. Képzeletük gazdag, kíváncsian, kreatív és intuitív módon viszonyulnak a világhoz. Mindennek köszönhetően a diszlexiások között sok tehetséges képzőművésszel, politikussal, színésszel, tudóssal, feltalálóval, zenésszel találkozhatunk. Tanulási zavarral küzdött pl. Michael Faraday, Einstein, Edison, Churchillt, Nelsont, Rockefellert.

A gyerekek többségéről az általános iskolában derül ki, diszlexiában szenved, pedig már óvodában végeznek olyan szűrést, amivel megállapítható lenne a betegség. Beszédfejlődése akadályozott, pösze, nehezen érti meg amit mondanak neki. Nem szeret rajzolni, nem szívesen vesz ceruzát a kezébe. Ha pedig megfogja, görcsösen, szabálytalanul vagy túl lazán tartja. A papíron rossz térhasználással helyezi el rajzait, például csak a sarokba rajzol, a többi helyet üresen hagyja. Gyakoriak az iránytévesztések is. A kicsik egy része képtelen a tartós figyelemre és számos esetben magatartászavarokkal is küzd.
Nagyon fontos, hogy szülő gyermekét olyannak fogadja el, amilyen. Dicsérje, bíztassa, amikor csak lehet, és ne keserítse el, hogy más gyerekek esetleg ügyesebbek, gyorsabbak. Keresse meg azokat a területeket, melyeken a gyermek kiemelkedőt tud alkotni, és hagyja, hogy kibontakoztassa képességeit. Soha ne hasonlítsa a gyermeket másokhoz.

 

LEGOLVASOTTABB A HÉTEN

Facebook