Select Page

  • Debrecen időjárása
    Tiszta
    21°C
     

A csontvelő vizsgálat szerepe a vér- és vérképző rendszeri betegségekben

A csontvelő vizsgálat szerepe a vér- és vérképző rendszeri betegségekben

Ide tartozik például a szegycsont, koponyacsont, medencecsont. A vérképzésben részt vevő vörös csontvelő az egyik legnagyobb szervünknek számít, hiszen a teljes testtömeg mintegy 4%-át teszi ki. A vérképzés végtermékei a vér alakos elemei. Ezek az érett, funkcionálisan aktív sejtek a különböző fehérvérsejtek, a vörösvértestek és a vérlemezkék. A fehérvérsejtek az immunrendszer sejtes elemei, a fertőzések és a daganatos betegségek elleni védelemben, a különböző okból (infarktus, fertőzés, trauma) elhalt szövetrészletek eltávolításában vesznek részt. A fehérvérsejteknek számos altípusa létezik, melyek speciális feladatot látnak el az immunrendszerben. A vörösvértestek feladata az oxigén szállítása a tüdő és a perifériás szervek között. A vérlemezkék pedig a véralvadásban vesznek részt úgy, hogy az erek sérülése következtében aktiválódnak, és egy kisebb torlaszt hoznak létre, amelyet később a vérből származó fehérjék stabilizálnak. A csontvelőben gyakorlatilag a fehérvérsejtek, vörösvértestek és vérlemezkék különböző érési fázisban lévő formái láthatók a legéretlenebb vérképző őssejtektől a teljesen specializált, érett sejtekig. A csontvelőből normál körülmények között csak az érett, funkcionálisan aktív sejtek léphetnek ki a keringésbe. Összefoglalva a vázrendszerünk részét képező lapos csontokban, a csontgerendák és zsírsejtek között egy több tucat eltérő sejttípusból álló, igen változatos és összetett szerv bújik meg, amely kiegyensúlyozott működése számos élettani folyamat szempontjából fontos.

A vér- és vérképző rendszert érintő betegségekkel foglalkozó tudományág a hematológia, az immunológia és a hemosztazeológia. Az ide tartozó betegségek száma nagy, és a kórlefolyás igen változatos. A fentebbi tudományágak foglalkoznak a vérzékenységgel, amely a véralvadás zavarát jelenti, a thrombosissal, amely a vér kóros rögösödését foglalja magában. A hematológia tárgykörébe tartozik a vérszegénység, míg az immunológia az immunhiányos állapotokat, vagy éppen az immunrendszer kóros aktivitását vizsgálja. Szintén a vérképzőrendszeri betegségek közé tartoznak, és a hematológia foglalkozik a krónikus leukémiákkal, és gyors lefolyású, agresszívebb akut leukémiákkal, melyek a csontvelőből indulnak ki. Valamint ide tartoznak a lymphomák is, amelyek a nyirokcsomókban, vagy nyálkahártyákban lévő fehérvérsejtekből kialakuló rosszindulatú folyamatok. A vérképző szervek betegségeinek kivizsgálása leginkább a vér alakos elemeinek minőségi és mennyiségi meghatározásával kezdődik, amit egyszerűen vérképnek nevezünk, ezt kiegészítheti még a vér további vizsgálata egyes enzimek aktivitása, vagy különböző kóros fehérjék szintjének meghatározása irányában. A képalkotó vizsgálatokra rosszindulatú folyamatok gyanúja esetén azért van szükség, hogy meghatározzák a folyamat kiterjedtségét. A hematológiai kivizsgálás során szükség lehet a csontvelő közvetlen vizsgálatára is, amely aspirátum illetve biopszia formájában történhet. Az aspirátum a vérmintához hasonlóan folyékony állapotú, és a mintavétel a szegycsontból illetve a csípőcsontból, érzéstelenítés után, tű és fecskendő használatával történik. A csontvelői aspirátumból kenet készíthető, amely mikroszkópos vizsgálattal az egyes sejtek morfológiai jegyeinek finom kiértékelésére ad lehetőséget. A biopsziás mintát leggyakrabban szintén a szegycsontból vagy csípőcsontból veszik, ilyenkor az érzéstelenítést követően egy nagyobb mintavételi tűt használva egy 2-3 mm átmérőjű szövethenger nyerhető, amely a speciális feldolgozást követően a csontvelő összetételének mikroszkópos vizsgálatát teszi lehetővé.

A csontvelőből származó biopsziás minták feldolgozása a patológiai intézetekben történik. A mintákat dekalcinálják, amellyel eltávolítják a csontok kalcium tartalmát, így megkönnyítve a mikroszkópos vizsgálathoz szükséges 3-5 mikrométer vékony metszetek elkészítését. A minták feldolgozása során különböző festések készülnek, amelyek lényege, hogy a különböző sejtvonalhoz vagy érési stádiumhoz tartozó sejtek eltérő színben, árnyalatban jelennek meg. Bizonyos reakciók pedig a sejtek közötti állomány összetételének vizsgálatát teszik lehetővé. Ezen kémiai reakción alapuló speciális festésekkel készített szövettani metszeteket a patológus szakorvos a mikroszkópban különböző nagyításokkal tekinti át. A vizsgálat során kiértékeli a csontvelő sejttartalmát, az egyes sejtvonalak egymáshoz viszonyított arányát, az egyes sejtvonalak érési ütemét, morfológiai rendellenességeit. Leukemiás folyamatokban például a csontvelői sejtek száma emelkedik, a sejtvonalak aránya egy irányba eltolódik – például csak fehérvérsejteket látunk, és háttérbe szorul a vörösvértest és vérlemezke érési sor – illetve az adott sejtvonalon belül is csak egy érési stádiumnak megfelelő sejtet látunk. Tehát leukémiában sokszor a nagyon változatos sejtösszetétel helyett egy sejttípus szaporodik fel, és szorítja ki a normál vérképzést. Az is elképzelhető azonban, hogy olyan sejtpopuláció foglalja el a vérképző sejtek helyét, amely normál körülmények között nem fordul elő a csontvelőben. Ezt láthatjuk szolid tumorok illetve lymphomák csontvelői metasztázisa (áttéte) esetén.

A patológiai diagnosztikában, így a csontvelői biopsziás minták vizsgálata során is széles körben alkalmazzák az úgynevezett immunhisztokémiai vizsgálatokat. A fentebb részletezet, kémiai reakción alapuló, kevésbé specifikus vizsgálatokkal szemben az immunhisztokémiai festések olyan jelölést tesznek lehetővé, amellyel egy fehérje nagy érzékenységgel azonosítható. Az elmúlt évtizedek orvosi kutatásainak köszönhetően jól ismerjük, hogy egy adott sejtvonalhoz tartozó, adott érési stádiumban lévő sejten a különböző fehérjék milyen kombinációban vannak jelen. Ezeket a fehérjéket, az immunhisztokémiai vizsgálattal kimutatva nagy pontossággal tudunk sejteket azonosítani, ami precízebbé teszi a diagnosztikát, illetve további kutatásokra ad lehetőséget.

Miután speciális kémiai reakciókkal és immunhisztokémiai festésekkel készült metszetek mikroszkópos kiértékelése után a patológus megírta a kórszövettani leletet, és meghatározta a diagnózist, bizonyos esetekben szükség lehet genetikai vizsgálatra, amely mutációk vagy kromoszóma rendellenességek azonosítását foglalja magában. A vérkép, a képalkotó eljárások, a szövettani vizsgálatok eredményeit a klinikus a labororvosoktól, radiológusoktól, patológusoktól megkapva állítja fel azt a kezelési stratégiát, amely a bizonyítékokon alapuló orvoslás elvei szerint a szakmai protokollok alapján a legmegfelelőbb az adott beteg számára.

 

Dr. Bedekovics Judit

 

A jelen cikk alapjául szolgáló kutatás a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 azonosító számú Nemzeti Kiválóság Program – Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése konvergencia program című kiemelt projekt keretében zajlott. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.

LEGOLVASOTTABB A HÉTEN

Facebook