Heiner Müller Titus Anatómiája a Csokonai Színházban

A 80-as évek elején (1984-ben) keletkezett darabjában Heiner Müller az akkori világpolitika eseményeit szőtte bele brutális kommentárok formájában Shakespeare e korai művébe, amely nem véletlenül lett olyan népszerű maga is abban az időben. A 80-as években kezdett felborulni a második világháború utáni konszenzus. Shakespeare Titus Andronicusa az indokolatlannak és motiválatlannak tűnő különös kegyetlenség, vérbosszú, kannibalizmus pogány és római stílusú keverékét az Erzsébet-kor uralmi viszonyaival hozza összefüggésbe.
Hogyan létezhetünk egy erőszakkal, dekadens brutalitással átszőtt világban- teszi fel a kérdést Heiner Müller? Hogyan létezhetünk úgy, hogy az erkölcsi értékek folyamatos szétesésének, kultúrák leigázásának vagyunk szemtanúi?
A megalázás/megaláztatás mesteri fokra jut a XX. századi változatban. A jelentős hatást nem a finom elemzéssel éri el Heiner Müller, hanem annak a következetlen, harsány, öncélú politikacsinálásnak az ábrázolásával, amely végképp nincs tekintettel magánérzelmekre és nem finomkodik, ragadozóként tör céljára. A szerző nem véleményez, hanem felmutat, nagyszabású tablót fest, amelyben egyik oldal sem képviseli azokat az örök eszményeket, amelyeket az emberiség néha közösnek hisz.


A mülleri kommentárok az előadás egyik főszereplője, a hideg, költői kegyetlenséget képviselő Narrátor szájából hangzanak el. A Narrátor (Jámbor József) egy szakács alakjában süti és főzi, sózza és borsozza a shakespeare-i történetet. Az új tálalásnak köszönhetően új arcát mutatja a Titus Andronicus, hiszen az eredeti darab rémséges képei továbbra is megmaradnak, de a távolságtartó Narrátor segít abban, hogy a borzalmak mögé lássunk. „67 százalék Shakespeare, 33 százalék Heiner Müller”, így hirdette az egyik színház Heiner Müller darabját – de nem a százalékok számítanak, hiszen Heiner Müller azon XX. századi írók egyike, akik képesek a nagy shakespeare-i mítoszokat (és a Hamlet is idetartozik, amelyhez éppen Heiner Müller írta az egyik legérvényesebb újraértelmezést) korunkra szabva újrateremteni. A főbb szerepekben Jámbor Józsefet, Schlanger Andrást és Mercs Jánost láthatjuk.
A produkciót csak erős idegzetűeknek és 16 éven felüli nézőnek ajánljuk.

 


SZEREPOSZTÁS
Shakespeare-kommentár

Narrátor
Jámbor József
Saturninus
Dánielfy Zsolt
Bassianus
Herman Ferenc m. v.
Titus Andronicus – Clown
Schlanger András m. v.
Marcus Andronicus
Kóti Árpád
Lucius
Szotyori József m. v.
Aaron
Mercs János
Tamora
Újhelyi Kinga
Chiron
Vecsei Miklós e. h.
Demetrius
Papp István
Lavinia
Tenki Dalma e. h.
Dajka
Vékony Anna m. v.

Áldozat
Dargó Gergely
Fordította
Forgách András
Zene
Ovidiu Iloc
Díszlet- jelmez
Florina Bellinda Vasilatos és Ianis Vasilatos
Koreográfus
Gemza Péter
Ügyelő
Karl József
Súgó
Menich Éva
Rendezőasszisztens
Léka Dóra

Rendező
Szabó K. István
Bemutató időpontja: 2014. november 21.

Get real time updates directly on you device, subscribe now.

A weboldalon a minőségi felhasználói élmény érdekében sütiket használunk. Ismerje meg tájékoztatónkat arról, hogy milyen sütiket használunk, vagy a beállítások résznél ki lehet kapcsolni a használatukat. Elfogad Elolvasom